Szörp és epe

Belevágtam a Wildstorm Armageddon eseménybe, hogy kicsit képbe kerüljek, mi is történik arrafelé mostanában. Eddig minden szép és izgi (az Armageddon-t és a  Revelations-t már befejeztem, és most jön a Number of the Beast). A Wetworks: Armageddon-ban van egy nagyon szép Budapest ábrázolás az éppen futó apokalipszis utáni állaptról, ami megér egy bemutatást, íme hát. A legjobb, hogy a jobb oldalon még a Suzuki Swift is nagyon jól kivehető, el se lehet téveszteni.

Amúgy egyelőre tetszik ez a nagy átalakítósdi. Na oké, kicsit azért visszavágyok a régi szép időkbe, amikor még nem DC-s az univerzum, és lehetett teljesen önmaga (Authority, oh yeah), de hát ezt kell szeretni, ha azt mondja az anyakiadó, hogy "van már a sima Földhöz hasonló univerzumom, csináljatok valami mást", akkor ahhoz kell igazodni. Meg állítólag nem is mentek annyira az eladások a DC-be történő becsatlakozás után.

A koncepció meg igéretes, vagyishogy egy olyan szuperhős univerzumot létrehozni, ahol a sokszor bemutatott nagy apokalipszis ténylegesen megtörtént, és nem csak valami alternatív világot ráz meg a kataklizma. Bár ahogy észrevettem, benne maradt egy kiskapu, mivelhogy az emberek döntő többsége (99%-a) eltünt a katasztrófa pillanatában (Végítélet?), ezért van esélye, hogy őket valahogy visszaszedik egyszercsak, és minden visszatér a normális kerékvágásba (lehet, hogy a Number of the Beast-ben lesz olyan, ami utal arra, hogy mi történt azokkal az emberekkel, persze).

Ami még jó, hogy a nagy katasztrófát ezuttal pont a szuperek okozták, ez is egy érdekes és jó ötlet (oké a Days of Future Past-ban meg mutánsok, de itt konkrétan a szuperek egymás közötti harca a kiváltó ok), pláne azzal a paranoid felépítéssel, ami a Wildstorm sajátja, azazhogy ezt valaki előre eltervezte, és ez csak valami játékszerűség az emberiséggel.

Mindig és újra és újra és rá kell jönnöm, hogy nem vagyok elég okos ember. Hiába a rengeteg tanulás, a magas IQ, olyan emberek vesznek körül, akik nálam is okosabbak, és ez kicsit frusztráló. Na jó, persze, így is sok minden van, amiben a környezetem túlnyomó többségénél jobb vagyok (csak fő az önbizalom), de hát akkor is.

Ez most onnan esett le, hogy olvasom ezt a bejegyzést a Szkeptikus blogon. Általában nem szoktam bekajálni az ilyen számmisztikás dolgokat (meg ezeknek ha nem ilyen praktikus oka, akkor pszichológiai oka van eddig úgy tapasztaltam), de magamtól rá nem jöttem volna egy ilyen egyszerű és frappáns cáfolatra, mint amilyet az író prezentált. Oké, lehet, hogy ő szakértő a témában, aztán azért tudott ilyen jól visszavágni. Én biztos csak annyival intéztem volna el, hogy ez hülyeség, menjünk valami hasznosat csinálni.

Na, nézek valami agytornás dolgot, hátha legyőzhető a biológia, és tudom magam okosítani.

Na gólyatábor első eredmény. Ma derült ki, hogy jövő hétre kb kellene a leadott anyag, szóval kicsit megtempóztam magam. Egy HDR ready sorozatot csináltam csak, egy mezőn fekvős csendéletet.

Oké nem tagadom, hogy kicsit elszáltak velem a beállítások, de itt már úgyis azt szerettem volna, hogy legyen egy tényleg mesebeli kép, amelyre majd mindenki kérdezgeti, hogy "hát ezt hogy". Talán kicsit túl mesés is lett. Sebaj, lesz előzetes kontroll, ha azon átcsusszan, akkor mindenen.

Na ok, egy ideje már kerülgetem ezt a postot, inkább gyorsan túl leszek rajta, hogy ne felejtődjön el, mint ahogyan annyi más dolog szokott az életben (majd holnap, majd egyszer,...).

Az utóbbi időben kicsit gyakrabban olvastam politikai blogokat, egyrészről mert jó képben lenni mindenféle nézőponttal, másrészről meg úgy általában véve is érdekel, hogy merre tartunk, a a jövőnk a tét csak.

Azt hiszem, ha valahogy fel kellen osztanunk a ma történéseit, akkor az értelmes beszéd felől a legtöbb ember kábé 10 másodperc alatt eljut oda, hogy hülyegyurcsány - hülyeorbán, és onnantól kezdve már nem lehet értelmesen beszélni semmiről. Ami a nagyobbik baj, hogy én is bele szoktam esni a lövészároklásba, pedig azért értelmes embernek tartom magam, na sebaj, majd igyekszem jobban (még jobban). Csakhát ott vannak a sztereotípiák, azok sem segítenek igazán. Pedig azért valahogy kéne az értelmes beszéd, a reális helyzetlátás előbb utóbb, mert nem mennek igazán jó irányba a dolgok.

Hogy ez most miért is kívánkozott ki belőlem? Gyakran olvasom Tóta W. blogját, úgy kábé találkozi a mondanivalója az elképzelésseimmel, ugyan ezzel-azzal nem értek egyet, vele ellentétben van választott pártom is (legalább van kiben újra meg újra csalódni), de nagy általánosságban rendben van a mondanivalója (oké, a részletekben is). Volt nemrégen egy postja, ami pár a blogja szempontjból, de pont arról szól, hogy miért nincs értelmes vita itten. Igaz. Így van tényleg, ahogy leírja.

Az alap gondnak azt érzem, hogy komolyabb kérdéseket már félek közvetlen baráti társaságon kívűl megvitatni, mert 1 másodpercen belül bele esek egyik vagy másik táborba, ahonnan már nincs kiút, és ez rossz. Tehát a párbeszéd már itt megakad (és aztán hallgathatom, hogy gyurcsánytakarodj meg orbánnáci). Miért ne lehetne azon kívül más mondanivalóm a felsőoktatásról pl (amiben azért enyhén szólva is szakértő vagyok) hülyemagyarbálint vagy hülyepokorni? Nem dramatizálnám túl a dolgokat, de kéne néha párbeszéd. Akarom mondani értelmes párbeszéd kell, ahol nem poltikia arculatvesztés azt mondani, hogy bocsi tévedtem. Ez az amire nemcsak a pártoknak, hanem főleg az emberknek lenne szüksége, de most azonnal. Oké, most jöhetne ide egy szöveg, hogy ki nem tett meg mindent a párbeszédért, de kihagyom. Egyrészről mindkét oldalt hibásnak tartom, de nem egyenlő mértékben, másrészről megcsak most nem.

Na jó ennyi volt az öntépő közjátékból, nem is volt nehéz megírni. Közéleti téma lesz még biztosan, de valahogy azt érzem, hogy pusztába kiáltott minden szó, tenni kéne már valamit.

A mai családi ebéd után még belefért egy film, mielőtt maga alá temet a dolog hegy, ezuttal a Constantine-re esett a választás, már mondták mások is, hogy jó, a képregényt is csak dicsérni hallottam (az persze gyorsan lejött, hogy a filmnek nem sok köze van hozzá), úgyhogy nosza.

Meglepő, hogy a kereszteny démonikus romantikáért általában véve nem vagyok oda (amúgy Riftesen, egy század csillámfiú mindent megold szerintem), de a filmek általában bejönnek, alapjában véve ez is tetszett. Keanu Reeves-nek jól állnak az ilyen megváltós szerepek (nem is értem miért kap mindig ilyet), Rachel Weisz meg önmagában jó (a Múmia óta bizonyítottan helyes, ennyi nálam kb elég is a sikerhez). Színészi játék nincs túlspilázva egyiköjüknél sem, de asszem ezt nem is igényelte senki.

Két dolog, ami nagyon bejött. Az egyik a pokol ábrázolása. Azt írják, hogy a képi világot hozzá atomrobbantásos felvételekből vették, ahogy lassan oszlik szét a táj, szerintem remek, sikerült megragadni a folyamatos pusztulást, amit az ember oda képzelne. A másik meg Constantine lakása, ha lenne álom lakásom, az ilyen felépítésű lenne: nagy, egymásba nyíló szobák, ablakok végig... tökjó.

Újranézhető film, bár én szerintem csak az Ördög végőügyvédje után fogok nekállni még egyszer, mert azért annyiszor nem.

Lázas filmnézésem kettes számú áldozata a Resident Evil: Extinction, hamár sötét van odakint, legyen zombis idebent.

Már régóta gondolkozom rajta, hogy neki kéne vágni a játékoknak, de időhiány persze. Az előző két film rendben volt zombis vonalon, úgyhogy ettől sem vártam kevesebbet, az viszont meg is kaptam.

Milla Jovovich a főszerepeben remek, bár ezt tudjuk az 5. elem óta (csak egy furmányos kérdés lehetne, hogy maradt az arcbőre olyan üde, miután pár évet a sivatagban töltött, miután én 5 perc alatt lepirosodok, tudom-tudom a genetikai változtatások része ez is). Aha, itt most nem a színészi képeségeire gondoltam persze (azért ahhoz még el kellene játszani pár másmilyen szerepet), a filmben majdhogynem csak a csodálkozó, meg az eltökélt tekintet váltakozik + egyszer van egy csók is, kábé észrevehette volna már az első két rész alatt, hogyha megtetszik neki egy csávó, az tuti meghal pár percen belül. Tetszett volna vígjátékban szerepelni.

A sztori lényegében ugyanaz, mint az előző két részben, csak nem város van, hanem sivatag, másmilyen a szörny a végén, stb. Ami más, a még több zombi (szokás szerint lassan mozognak, de gyorsan mozdulnak), még furcsább formák (a varjas rész), és még gonoszabb Umbrella Corp., ahogy azt kell. Bár itt szintén felmerülhet a kérdés, hogyha ennyire töketlenek a cégnél, akkor hogy a fenébe lettek a világ legnagyobb és legeresőbb vállalata, akik egy zombi apokalipszis után is fent tudtak maradni (szemben például a hadsereggel, ami nem).

Szerintem nem rossz a film (A-kategóriás zombi film, heh), nézhető még hosszú éjszakákon. Hang legyen maxon, mert a zene úgy üt igazán (ne igyunk közben törékeny dologból, könnyen elejtjük).

Ha az ember beteg és enyhe láza van, mi mást tehetne, mint megnézi az elmúlt év során kihagyott filmeket.

A Transformers-szel kezdtem, már egy ideje úgyis fejemben járt, hogy meg kéne nézni jól. Szerintem majdnem én vagyok az egyetlen Magyarországon, akinek a teljes magyar kiadás megvan még a 90-es évek elejéről (otthon egy cipős dobozban). Aztán ahogy beérett a fejem lágya a rajongás részben megmaradt, bár egyre inkább kialakult bennem a nézet, hogy a kiadás korszakának többi Marvel képregényéhez képest meglehetősen bárgyúk voltak ezek a történetek. Mondhatnám példának Megatron tömegváltoztató transzformálását, vagy éppen a gagyi fegyvereket, de van még számtalan, mai szemmel nézve meg pláne komolytalanok a játékok eladási statisztikáit növelni hivatott történetek (pláne az elfajzott vége felé).

Hát ezeket az aggályaimat ez a film pont megoldotta. A robotok végre robotosan néznek ki, nem úgy, mintha kartondobozokba bújtatott emberek lennének, nem gagyik a fegyverek, és persze nagyon-nagyon látványosak az átváltozások. Szerintem a rajongók egy részének fanyalgásával szemben nagyon is helyén van ez a flmben.

Az emberi szereplők is szimpatikusak, főleg a Sam - Mikaela páros. Végre nem a hősies pasi megmenti az esendő nőt, hanem majdhogynem pont fordítva. Több ilyen tökös csaj kéne a moziba, bár Megan Fox nem az esetem (ha már választani lehetne, akkor inkább Rachael Taylor, aki a szokásos geek kódtörő helyett játszott egy csinos hackert).

Vannak benne jó poénok is pár ("Elszámolok 5-ig" "Én meg 3-ig"), de semmi igazán kiemelkedő, idézhető, bár ha jól vettem észre, akkor a transzformerek szövegeit megpróbálták az ismert formulákkal feldobni ("Minden értelmes lénynek joga van a szabadsághoz" monjda Optimus nagyon helyesen).

Viszont szokásosan nem értem, hogy a filmen belül miért nem tesznek meg néhány logikusnak tünő lépést, amit pl én hasonló helyzetben biztosan meglépnék, de lehet hogy ez csak a játékos múltam miatt van. Például ahelyett, hogy a végén eldobják a maradványokat, miért nem tanulmányozzák, arra az esetre, ha még több Decepticonnal kell megküzdeni a jövőben? Miért viszik a végső csatát egy városba (nem hihető, hogy nem sérült vagy halt meg senki sem a csatározás közben)? Hogy lehet az, hogy a legjobb elemzőket továbbra sem a hadsereg foglalkoztatja (ez valahogy minden filmben kiderül, tényleg ennyit tartanak az amcsik a saját hadseregükről)? Meg persze az sem világos, hogy Starscream, aki kábé a harmadik negyedik legerősebb decepticon szumma, hogy nem lőtte romhalmazzá két másodperc alatt az egész várost? És a végén csak annyi, hogy "mostantól vigyázunk rátok" és kész (tudom kell a következő részhez is az átvezetés)? Engem az ilyen esetekben mindig érdekelne, hogy "mi van utána", hogyan működik a két faj együttéllése, miben segítik az embereket (gondolom annál többen, hogy furikázzák az embereket ide-oda a csoda autobotok).

Összeségében jó film volt, pont eleget adott az új rajongóknak meg a régieknek is (bár több transzformer lehetett volna). Megnézhető többször is.

Komolyan mondom, nem is Magyarország lenne, ha nem lenne mindig valaki, aki úgy gondolja, hogy az ő egyéni érdeke fontosobb, mint mindenki másé. A lényeg: legyen BKV járat a közelben, de semmi esetre sem abban az utcában ahol én lakok, mert hangos és büdös. Ez pont olyan, amit pár éve hallottam, hogy a Gödöllői HÉV vonalán az volt, egy sín mellett lakó jelentette, hogy hangos a HÉV, ezért azon a szakaszon lassabban ment több 10000 ember napi közlekedését lassítva.

Még az indokok is nevetségesek: egyrészről úgyis mindenkinek van autója (persze ha meg valahol 500 méternél többet kell gyalogolni egy megállóig, akkor meg azért van útlezárás, hogy miért nem jár arra), másrészről meg környezetszennyezőek a buszok (kivéve, hogyha mindenki autóval megy, az még környezetszennyezőbb).

Annyira, de annyira kiváncsi vagyok, hogy mikor lesz már egyszer csak egyetlen egyszer valahol olyan vezetés az országon belül, aki képes az ilyenek között kicsit szétcsapni. Ezek teszik tönkre az M0-ást, a 4-es metrót, és minden mást is, amire nagyon sok embernek szükséges lesz. Sajna sokkal könnyebbb valami ellen tltaozni, mint valami mellett hitet tenni, úgy tünik ez is nemzeti sajátosság.

Áááááááááááh, gyűlölök betegnek lenni. Megfázás + enyhe láz, de teljesen hasznavehetetlen vagyok minden téren. Amíg nem lesz újra normális méretű a fejem, a kreatívitásom is kábé nulla.

Megyek aludni.

Megjöttünk a gólyatáborból végre, az elmúlt 4 nap nem kicsit volt fárasztó, úgyhogy gyors helyzetjelentés csak. Szellemileg-lelkileg nagyon frissitő volt, iszonyú feltöltődés pozitív energiákkal, bár azért volt néhány elgondolkozós lelkizős dolog is, ezeket majdcsak feldolgozom. Tavalyhoz képest elég jelentősek a változások, viszont ezek is nagyon jól sültek el (ahhoz képest, amivé a kicsinyes emberi önzés tehette volna). Materiális szinten rengeteget fényképeztem, kisérleteztem, és csomó új gondolatom van, ezekről az elkövetkező hetekben biztos írok.... ha egyszer kipihenem magam.

Na megyek ágyba zuhanni.

A horror filmeket nem annyira szeretem, annál meglepőbb, hogy a horror játékokat viszont igen, amelyek azért lényegesen nagyobb bele/átélési lehetőséget biztosítanak (pont ezért félelmetesebbek is). Ehhez az átéléshez pedig legfontosabb a hangulat, amit viszont nem feltétlenül a fotorealisztikus grafika ad vissza.

A The Scourge egy kisérleti játék, versenyre készült (a linken le is tölthető). A sztori banálisan egyzerű, egy házba ragadtunk, amelyet éppen zombinak látszó szörnyek leptek el, a cél hajnalig túlélni.

A ház maga egyetlen szoba, ebben lehet körbe-körbe mászkálni. Ahogy a képen is látható fehér felsős avatárunkat pillanatok alatt körbeveszik a sötét gonoszak, hogy kedvükre vacsorázhassanak habtestéből.

Ami a hangulatot bíztosítja az egyfelöl a fények alkalmazása, a lámpánk segítségével mindig csak egy részét látjuk a környezetünknek. Másrészről a nyomasztó háttérzene, amely önmagában is folyamatosan kelti a feszültséget. Harmadrészt a játék történetszerű kialakítása (nem gém óver, pléj ögen van, hanem "the story is worth telling again"). Szintén nagyon mókás, hogy a fordulópontok (pl.: a fegyver megtalálása) a régi lapozgatós könyvek hangulatában történik, de továbbra is a narrátor szemszögéből. Az eltérő választások miatt kicsit másképpen is alakulnak a dolgok, érdemes további fordulókban a további lehetőségeket is kipróbálni.

Esti órákban lefekvés előtt, és relaxációra munka közben (pláne ha az irodában egyedül vagy) abszolút alkalmas.

Bár a zene se rossz, de a videót külön érdemes megnézni. Shana vágta a Final Fantasy VIII videókból össze versenyre, nagyon szép munka.

Szöveg:

Three Days Grace - (I hate) Everything about you

Everytime we lie awake
After every hit we take
Every feeling that I get
But I haven't missed you yet
Every roomate kept awake
By every silent scream we make
All the feelings that I get
But I still dont missed you yet
Only when I stop to think about it

I hate everything about you
Why do I love you
I hate everything about you
Why do I love you

Every time we lie awake
After every hit we take
Every feeling that I get
But I haven't missed you yet
Only when I stop to think about it

I hate everything about you
Why do I love you
I hate everything about you
Why do I love you

Only when I stop to think about you
I know
Only when you stop to think about me
Do you know

I hate everything about you
Why do I love you
You hate everything about me
Why do you love me

I hate
You hate
I hate
You love me

I hate everything about you
Why do I love you

Reggel.

A hűtőben talált 1 hónapja elkevert camambert sajt "illata" keveredik a sampon szagával.

Hajszárítás közben utánozhatatlan elegy.

Annyira, de annyira utálom az ilyen estéket. Direkt kicsit korábban hazajöttem, hogy itthon legyen elég időm befejezni a mai kenyérre valót. Erre már negyed2 van, és meg sehol sem tartok, éppen csak elkezdtem, mert mindig volt valami másik apróság, amit éppen csinálhattam. Hogy lesz így holnap leadás? Azt hiszem elő kell vennem a legszebb arcomat, bár alvás nélkül nem tudom, hogy milyen lesz az elérhető maximum. Majd lefekvés előtt iszok egy nagy pohár vizet, azt mondják, hogy az segít.

Nem vagyok oda a profi sportért enyhén szólva sem. Valahogy gyökeresen elválik bennem az, amikor az ember hobbiból, a szabadidejében sportol, esetleg versenyekre is jár, attól, hogy ugyanezt főműsoridőben csinálja. A profi sportot kár is "emberi teljesítmény határai" meg hasonló hablatyokkal aposztrofálni, hiszen pont olyan a dolog, mintha az ember cirkuszba lenne, egy színházi elődást nézne, vagy éppen moziban ülne. Sóbiznisz (szórakoztatóipar) és semmi más.

És hogy mennyire ipar is ez valójában, onnan is látszik, hogy doppingolnak. Konkrétan mindenki doppingol. (Azért ha valami a Der Spiegelben jelenik meg, az már eléggé igaz.) (Sőt, New York Times) (Itt van magyarul is, nekem most konkrétan nem jött le.) Persze ahogy a fickó is mondja, nem arról van szó, hogy ezek az emberek ne dolgoznának meg a sikerekért, csak éppen használnak rásegítőket bőséggel. Mert nekik ez olyan, mint a színészeknek a smink. A műsor része.

Komolyan, még ha nem is igaz, és ez a mexikói fickó, Angel Heredia hazudik, ki hiszi el, hogy nem szednek semmit?

Ezt az olimpiát sem fogom nézni.

Hallom reggel a rádióban, hogy megvolt a Sziget hangerő mérése, csomó ponton bemérték a határérték szerinti hangerőt, meg felszerelték a limitereket, amelyek ezt a korlátot később is betartatják.

Nem tudom miért van olyan érzésem, hogy ennek ellenére lesznek lakók, nyílván a szokásos jelentős számban, akik nem fognak tudni aludni a bulizó tömegtől. Mert akár van rajtuk sapka, akár nincs rajtuk sapka, miért mennek oda.... Pedig azért a Sziget fesztivál egy olyan dolog, amelyre méltán büszkén lehetünk.

Még múlt héten mászkáltam a városban, amikor a képen láható ábrával (ikonnal? sziluettel?) találkoztam. Teló elő, kép kattint, márcsak azért is, mert tetszik a figura. Ötletes.

Gondoltam, hogy nemcsak ennyi a dolog, úgyhogy gép elé visszatérve Google elő. Meg is lett gyorsan az Angyalkommandó oldala. Nemrég indultak, vilgámegváltó, szeressük egymást gyerekek arcok.

Ha jól értem, akkor a céljuk az, hogy a kisebbségeket (feltételezem ez alatt értik nemcsak a faj szerinti, hanem vallás, világnézet bármi egyéb), megvédjék a kirekesztés ellen küzdve.

Hát mit mondjak, szép és nemes célok. Bár tényszerűen egy ötletesnek tetsző víruskampányok kívűl nincs sok felmutatható dolog (oké, a blogjukon írnak erről arról, meg nemrégen indultak, még a soraikat gyűjtik). Sajnos a "békés" eszközöket nem nagyon érzem itt már elégségesnek, hiszen nemcsak néhány tetlegességig fajuló örült ellen kellene küzdeni (persze ellenük kell is, de arra meg csak-csak vannak jogi eszközök), hanem a nagy többség általános félelme ellen is, ami a nem ismert, nem értett kisebbségek iránt van. Jól emlékszünk még az index felmérésre, ahol a magyarok egy nem létező embercsoportot is antipatikusnak tartottak. Valahogy ez a baj. Meg talán az is, hogy a szteretípiák ellen minden érintettnek tennie kell, hogy a tücskös-hangyás cigányvicc ne legyen realítás sok ember számára.

Ez összeségében és külön külön is nagyon nehéz kérdés, márcsak azért is, mert előbb-utóbb valahogy meg kell oldanunk, met nem fog megoldódni a probléma magától, erőszaktól (menjetek haza) meg pláne nem.

Ez a kép szintén Veszprémben, a várbeli priarista rendháznál készült. A rendház oldalában egy ablakmélyedésben van egy nagyon szép festett kép, sajna a nappali világosság mellett árnyékban van, tehát normál módon nem lehetett lefényképezni, maradt a HDR.

Igen, ez kicsit mesésre sikerült, még azért eléggé kisérletező formában vagyok. Biztosan ki akartam emelni az oszlop és a falak látszólagos simasága mögött lévő textúrát, illetve a az ablakmélyedésben lévő festményt is úgy próbáltam kiemelni, hogy a színek érvényesüljenek.

Múlt hétvégén voltunk Veszprémben, jó volt, de erről talán máskor. Viszont készítettem rakat fényképet, és próbálkoztam HDR-rel is persze, itt az egyik eredmény. Ez a vár kapujánál készült. (Újítottam, ezentúl így rakom be az eredeti hármat és a kész hdr-ből kikonvertált képet.)

Amiért pluszban büszke vagyok a képre, hogy egyrészről egészen késő este volt már, másrészről a több felvétel ellenére a sétáló emberek se zavartak be nagyon (nem lettek a kis figurák nagyon elmosódottak).

Na jó ez kicsit igénytelen. Nem tudom, hogy helyesen, de elkezdtem lakásra gyűjteni, mint gondos állampolgár előtakarékossággal a Fundamentánál. Pénzügyes ismerős ajánlgatta, legalább nem lyukas zsebbel állok neki jövőre lakást venni, legalább valami lesz már a kezemben.

Szerződés megköt, papírok megkap. Hoppá, van online felület is, remek, belépek, mert az nekem jó. Ott van minden infó, bár beírni nem sok mindent lehet, de ez ok, elvégre nagyon nem akarok semmit sem csinálni, azonkívül, hogy jó gazda módjára nézegetem hogy állok. Felül felirat: az Ön tanácsadója X.Y., tök jó van saját tanácsadóm is, akit hívhatok, mert itt van a mobil száma is. Meg itt van az email címe is: x.y@freemail.hu. Kétszer is megnéztem. Nem olvastam félre.

Komolyan nem értem, hogy manapság egy bármilyen cég hogy engedheti meg magának, hogy a munkatársainak ne céges címe legyen. Pláne, ha nem 2 fős garázscég. Meg akkor is, évi 10k HUF-ból fent lehet tartani akár több száz e-mail címet tetszőleges domainen. Szóval ez gáz. Valahogy olyan olcsó hatása van, komolytalan. Bár legalább annyi, hogy nem lacikanagyfeju@freemail a cim, hanem rendes keresztnev.vezeteknev. Innen látszik, hogy messze vagyunk még az e-világtól.