Még múlt héten mászkáltam a városban, amikor a képen láható ábrával (ikonnal? sziluettel?) találkoztam. Teló elő, kép kattint, márcsak azért is, mert tetszik a figura. Ötletes.
Gondoltam, hogy nemcsak ennyi a dolog, úgyhogy gép elé visszatérve Google elő. Meg is lett gyorsan az Angyalkommandó oldala. Nemrég indultak, vilgámegváltó, szeressük egymást gyerekek arcok.
Ha jól értem, akkor a céljuk az, hogy a kisebbségeket (feltételezem ez alatt értik nemcsak a faj szerinti, hanem vallás, világnézet bármi egyéb), megvédjék a kirekesztés ellen küzdve.
Hát mit mondjak, szép és nemes célok. Bár tényszerűen egy ötletesnek tetsző víruskampányok kívűl nincs sok felmutatható dolog (oké, a blogjukon írnak erről arról, meg nemrégen indultak, még a soraikat gyűjtik). Sajnos a "békés" eszközöket nem nagyon érzem itt már elégségesnek, hiszen nemcsak néhány tetlegességig fajuló örült ellen kellene küzdeni (persze ellenük kell is, de arra meg csak-csak vannak jogi eszközök), hanem a nagy többség általános félelme ellen is, ami a nem ismert, nem értett kisebbségek iránt van. Jól emlékszünk még az index felmérésre, ahol a magyarok egy nem létező embercsoportot is antipatikusnak tartottak. Valahogy ez a baj. Meg talán az is, hogy a szteretípiák ellen minden érintettnek tennie kell, hogy a tücskös-hangyás cigányvicc ne legyen realítás sok ember számára.
Ez összeségében és külön külön is nagyon nehéz kérdés, márcsak azért is, mert előbb-utóbb valahogy meg kell oldanunk, met nem fog megoldódni a probléma magától, erőszaktól (menjetek haza) meg pláne nem.
