Szörp és epe

Kicsit megnyugtatós zene. Bár nem ez az eredeti klip, de cserébe itt beöltöztek. Bár az eredetinek is van egy hangulata. A legjobb rész az, amikor az enyhe kezdet után felerősödik a gitár. Imádom ezt a számot.

Szöveg:

High above the mucky-muck, castle made of clouds,
There sits Wonderboy, sitting oh so proudly.
Not much to say when you're high above the mucky-muck.
Yeah, yeah.
Wonderboy, what is the secret of your power?
Wonderboy, won't you take me far away from the mucky-muck now?

[spoken]
Now it's time for me to tell you about Young Nastyman,
archrival and nemesis of Wonderboy, with powers comparable to Wonderboy.
What powers you ask? I dunno, how 'bout the power of flight?
That do anything for ya? That's levitation holmes.
How 'bout the power to kill a yak, from 200 yards away...
with mind bullets! That's telekinesis, Kyle.
How 'bout the power... to move you?

[sung]
History of Wonderboy and Young Nastyman,
Riggah-goo-goo, riggah-goo-goog.
A secret to be told, a gold chest to be bold,
And blasting forth with three-part harmony, go!
Wonderboy, what is the secret of your power?
Wonderboy, won't you take me far away from that mucky-muck man?

[spoken]
When Wonderboy and Young Nastyman joined forces;
they formed a band the likes of which have never been seen,
and they called themselves Tenacious D. That's right,
[sung]
Me! And KG!
[KG (spoken):] That's me.
[sung]
We're now Tenacious D!
Come fly with me, fly!

Wonderboy, what is the secret of your power?
Wonderboy, won't you take me far away from the mucky-muck now,
Oh!
[spoken]
Take my hand!
Young Nastyman, we're gonna fly!
Bring out your broadsword.
There's the hydra.
Slice his throat!
And grab his scrote.
You take the high road,
I'll take the low.
There, the crevasse,
Fill it with your mighty juice.

Egy jó bejegyzés a Vastagbőr blogon.

Hogy a Szigettel mi van őszintén szólva hidegen hagy, annál érdekesebb az Artijusról szóló részek. Általában elég érzékenyen érint a téma, mert még ezek nevezik a file cserélőket tolvajoknak (mert a szegény zenészek nem kapják meg a pénzüket), miközben ott akasztják le a pénzt az emberről ahol nem szégyellik (pl.: hiába veszek cd-t, hogy a saját fényképeimet kiirjam rája, azért is fizetnem kell mintha illegális zenét másolnák rá, aztán meg beperelnek jól, hogy miért másolok illegális zenét és a büntetést is kifizethetem). Komolyan mondom, már csak ezért is töltök le mp3-akat, hogy ez az egész zeneipari 'jog'védő gerinctelen jogász bagázs végre eltünjön a süllyesztőben.

Magyar CD-t Magyaroroszágon biztosan nem veszek az elkövetkező 10 évben.

Na beraktam a hozzászólási lehetőséget is olvasói kérésre (most már mind az egy olvasóm, aki nem az anyám hozzászólhat). Viccet félretéve, igazából úgy terveztem, hogy ha minden ellenkező igyekezetem ellenére elérem mondjuk napi >10 olvasót, akkor már van értelme a dolognak, de hát sohase tudtam ellenállni a kéréseknek. Pláne, ha az boszitól jön. Kommentelj(etek) hát.

Eredetileg a (mostmár jövő héten tényleg, de tuti frankó biztosan beinduló) szakmai blogomba akartam a kommentezés lelki vetületeiről írni egy hosszabb szösszenetet, de azt hiszem néhány megjegyzés ide is belefér.

Sokan félnek tőle, pedig a kommentezés, szabad fórum nem feltételnül jár együtt a trollok megjelenésével. Ha csak nem kifejezetten provokatív az oldal, akkor a fórumozók vagy kitermelik maguktól a megfelelő ellenállást a trollokra, vagy pedig egyáltalán hasznos visszajelzés jön a termék/információ hasznosságáról, értelméről. Tudom, sokan nehezen veszik a kritikát (én is folyton küzdök vele, hogy a helyén kezeljem, viszonylag sikerrel), pedig több hasznot tud hozni, mint a struccpolitika. Egy a lényeg, olyan ez is, mint a gyerek, viszonylag nagy szabadságot kell neki adni, de azért néha szükséges lehet egy atyai pofon (-> moderálás).

Jézus medve anyám:

Cserbenhagyta képessége azt a jósnőt, aki éppen egy APEH-ellenőrnek nem adott nyugtát a Szegedi Boszorkányfesztiválon. A szolnoki kolleginák megkeresésünkre elmondták, hogy volt már rá példa, hogy őket is felkereste egy-egy álruhás revizor. Egyikőjük bővebbet nem kívánt hozzáfűzni a látogatás kimeneteléhez, annyit azonban elárult, hogy ő mindig megérzi a hasonló csapda-helyzeteket. Véleménye szerint a lebukott szegedi nem tekinthető igazi kolleginának, mivel egy valódi képességekkel rendelkező látó tudta volna, hogy ki is az, aki tudakolja a jövőjét. Egy másik megkérdezett kártyavető szerint a szegedihez hasonló malőrt nem feltétlenül lehet kivédeni, mert a jósok és úgynevezett látók a saját sorsukat nem képesek megjövendölni. Gyakori például, hogy problémájukkal, kérdésükkel egy szakmabelit keresnek meg. Ezért nem tartja kizártnak, hogy egy valóban természettfeletti képességekkel rendelkezőt is utolérhet az APEH keze.

Hát, a koromnál fogva nem nagyon érezhetek nosztalgiát, de a zenék nagyon jók voltak a '60-as években (a legjobb rock'n'roll számok). Jó volt pár éve a That Thing You Do című film, talán még jobb a zenéje (Liv Tyler-t nem leszámítva, aki különösen elbűvölő volt). Kicsit (korai) Beatles-es, de a kellő reggeli vidámságot pont megadja. A nagy klip nem a legjobb számból készült a soundtrackről, de itt van egy képekből összeállított változat, előcsalva némi vágyat a film újbóli megtekintéséhez.

 A szöveget nem bonyolították el, de hát nem is ez a lényeg:

I never thought my life would end up quite this way
Sometimes it's hard to figure out what I should say
I've try too long to mend this broken heart
I need you
That thing you do

When we're apart I find it very hard to smile
You know the other girls had never been my style
Well There's a feeling that I get when I'm with you
I need you
That thing you do

I could search around the world only to find
The only thing I need is you, right by my side

There's a feeling that I get when I'm with you
Oh woe woe
That thing you do

I could search around the world, only to find
The only thing I need is you, right by my side

I never thought my life would end up quite this way
Sometimes it's hard to figure out what I should say
I've tried too long to mend this broken heart
I need you
That thing you do
Ohhhh I need you
That thing you doOoOoO

Már napok óta be akarom írni, mégis van Magyarországon Néhány működő dolog (a blog se rossz). Na persze eddig is úgy voltam vele, hogy mégiscsak jó helyen, és elég jó időben élek, csak mostanában néha annyira eláraszt a fröcsögés, hogy minden milyen szar, hogy 1-2 dolgot már majdnem elfelejtettem, pedig tényleg milyen jó:

Túró rudi, Gellérthegyről este a város, a lányok, a Balatoni nyár, a fröccs, táncház,...

Annyi jó dolog van, értem én miért kell depressziózni, de hogy ezt hogy lehet bevenni?

Gyűlölöm a letehetlen könyveket. Már rég tudom, hogy aludnom kéne, vagy éppen borotválkoznom a reggeli induláshoz, vagy befejeznem az ebédelést, de nem tudom lerakni, csak még egy oldalt, még ezt a fejezetet, megvárom amíg a párbeszéd végére ér. Egy szerencsém van csak, hogy elég gyorsan olvasok, így legrosszabb esetben is egy nap alatt megoldódjon a probléma, és visszatérjek a rendes kerékvágásba.

Tetszenek a Merle könyvek, a Malevil-lel se vagyok másképpen, főként hogy valamennyire sci-fis a történet, kábé Robinson a nukleáris háború után. Szokásos Merle hős: bölcs, jelentős gyakorlati és elméleti tudással rendelkező szeretreméltó szoknyapecér, aki a helyzetekből gyakrabban vágja ki magát az emberi természetet mindig hibátlanul felmérő eszével, mint a mégoly jól képzett vívó/céllövő/lovagló/stb tudásával.

Szerencsémre nem vagyok nagy irodalmi képzettségű, nem is elmélkedek az utopisztikus vonásokról, vagy éppen a megfogalmazódó társadalomkritikáról (megteszik helyettem ezt a web okosai), geek módjára lehetne firtatni, hogy a robbanás túlélése pontosan hogy is történt, de szerencsére ez nem is Star Trek. Jó és izgalmas a történet, a cselekmény pergős, a személyiségek ha nem is túl mélyek, de a történethez pont megfelelnek.

Érdekes viszont Meysonnier ábrázolása, aki a helyi Kommnista Párt tagja, de alakja egyáltalán nem a mai "komcsi" hangzásnak felel meg. Merle a könyvet 1972ben írta, feltételezem, hogy az akkor viszonyoknak (esetleg egy ismerős francia kommunistának az alakját felhasználva) alakította ki a karaktert, aki egyszerre pragmatikus és idealista, de minden körülmény között megfontolt és jó vezető. Elvei inkább csak általános eszmékben merülnek ki (tehát inkább az idelizált marxizmust gyakorolja), a közösségi tulajdon támogatásával és a vallásosság elutasításával, határozottan szimpatikus figura.

A könyvben megjelenik egy Merle-nél máshol is megjelenő motívum, az álcázott hatalomvágy és zsarnokság, aki valamilyen látszat eszme háta mögé bújik. A Védett férfiakban ez a feminizmus volt, a Francia históriához hasonlóan itt is a vallás, a főgonosz Fulbert álpap, a vallás álcája mögül gyakorolja diktatúráját az emberek igényei ellenében (sőt, kifejezett kárukra).

Igazából ez utóbbi nagyon tetszik nekem (pláne, hogy végül a jó győz, ha ez nem túl nagy spoiler), hiszen gyakran látni olyat, hogy emberek nagyszerű elvekről prédikálnak, másokat holmi "erkölcsökre" hivatkozva ítélnek el, miközben az ebből származó hatalmukat kihasználva önnön gyarapodásukat segítik elő. Sajnos nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy hol igazi még az érv, és hol válik önmaga mérgévé a hatalom oltárán.

A pénteki diplomaosztóhoz egy csöppnyi adalék. Teljesen meglepődtem, bár ha jobban belegondoltam volna, akkor lehet, hogy evidenciának veszem, de az utolsó álljunk és énekeljük el közösen nem a szokásos Szózat volt, hanem az Örömóda, az EU hivatalos(nak számító, most a Lisszaboni szerződés szublimálásával nem teljesen világos mi a jogi helyzet) himusza volt. Szégyen és gyalázat, de ennek a szövegét nem tudtam fejből leénekelni, szóval ideje van a tanulásnak.

Persze van szöveg is. Gőzöm sincs melyiket lenne érdemes szépre betanulni, bár egyértelmű, hogy magyarul kéne, de az emlékfoszlányaim meg pont a német verzióra szólnak. Idemásolom mindkettőt (illetve mindkettő első versszakát).

Német:

Freude, schöner Götterfunken,
Tochter aus Elysium!
Wir betreten feuertrunken,
Himmlische, Dein Heiligtum.
Deine Zauber binden wieder,
Was die Mode streng geteilt,
Alle Menschen werden Brüder,
Wo Dein sanfter Flügel weilt.

Magyar: 

Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm!
Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön!
Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít!
Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid.
(Jankovich Ferenc fordítása)

Még azt mondják, hogy az ellenőrök mind gonosz, mogorva emberek, akiknek nincs más céljuk, mint a halandók megszivatása.

Ahogy mentem át a PPK-ra diplomaosztóra, kezemben csokor virág, békésen üldögélek a 4es6oson. Ellenőr, jegyeket bérleteket, mutatom fel, mire a második (ellenőrnéni) megszólal:
- Milyen szép csokor! Házi virágból?
- Köszönöm szépen! Nem, itt vettem a Tompa utcában!
- A kedvesének viszi?
- Öh, nem, egy barátomnak...
- Viszontlátásra, további jó utat!

Az biztos nem lehet, hogy csak én találkozzak ilyen aranyos ellenőrökkel... Bár lehet az is közrejátszik, hogy ha ellenőr van, mindig köszönök, és a bérlet felmutatásakor mosolygok. Elvégre ők is csak emberek, akik ráadásul nem szórakozásból vannak ott, hanem a munkájukat végzik. (Persze ellenőr lehet ilyen is, olyan is.)

Na ja, még jó, hogy 10 perc múlva indulok el át a fél városon diplomaosztóra, pont mire a zöld paca ideér. Biztos sok szép átázott leányzót megtekinthetek, de valahogy mégse tölt el boldogsággal a dolog. Szerintem az időjárás ki akart valakivel szúrni ma. Átkozott lepkék, miért pont most kellett meglebegetetniük a szárnyaikat.

Úgy tűnik mégiscsak uralom valamennyire a CSS rejtelmes világát, némi segítséggel sikerült viszonylag gyorsan képessé tennem a blog fejlécét.

A nagyon szép bodza szörpös képet a Flickr-ről szedtem le, Villő készítette, respect (szeretnék én is ilyen képet egyszer csinálni). Ha jól emlékszem ezt márcsak az ottani CC-s licensz miatt is ki kell írni, nemcsak amúgy jófejségből (ami persze vagyok).

Hm, ha engednék a szokványos kultuális elvárásoknak, akkor biztos nem raktam volna ki egy ilyen apróvirágos képet, mondhatni nem igazán férfias, de nekem tetszik (meg a bodzaszörpöt is imádom), ha majd nagyon irritál, akkor lehet hogy mégis kicserélem valami absztrakt izére, bár nem valószínű.

Na mára is megvan a etikátlan, tudatlan felhasználókat kihasználni akaró vállalkozás, ez a yaari.com (direkt nem linkelem, véletlenül se kattintson rá senki) (ja, yaari = barátság indiaiul, mert ez egy indiaiaknak szóló cucc).

Az a módszere ennek a közösségi lapnak, hogy a regisztrációkor elkéri az ember gmail-es (yahoos, hotmailes) jelszavát, aztán véletlenszerűen üzeneteket küld az ott talált címekre.

Én úgy találkoztam vele, hogy olyan embertől kaptam meghívót, akivel néhány hivatalosabb forma levelet váltottam eddig, de biztosan nem vagyunk barátok. Vagyisha ilyen levelet kaptok ismerőstől, akkor 99%, hogy nem direkt akar meghívni, mert jó a hely, hanem szimplán kihasználják a tudatlanságát.

Vigyázzatok.

Egybillió százalék, hogy elfelejtem, ha meg lementem valami txt-be akkor nem találom, pláne a bookmarkok között sem. Marad a blog, mint emlékezőtehetség (legalább bárhonnan elérem).

Tehát, ha fel akarsz hívni egy mobilt, és vacilálsz, hogy milyen szolgáltatónál van (például árérzékeny vagy), akkor a következőképpen tudod ezt lekérdezni:

*126*kilencjegyű telefonszám# -> zöld gomb
pl: *126*301234567#

Ma is tanultam már valami hasznosat. A Mancs mostani számában van egy cikk a paprikáról, pontosabban a paprikában található, csípősséget okozó anyagról, a kapszaicinról. Bár szeretem a fűszeres étkeket, de azért egy-egy csípősebb igencsak meg tud tréfálni, ami általában nem tölt el boldogsággal, sőt azt se igazán szeretem, amikor "kétszer csíp" (megzavarja a békés olvasást).

A lényeg a következő: vízben nem oldódik, tehát hiába öntjük a szánkba a vizet, ha mégiscsak beleittunk. Ellenben szerves oldószerek -> alkohol. Ergó, ha már az ember elkezdte enni a chilipaprikát egy gyors pálinkával még mindig megoldhatja az égető problémát (és még mondja valaki, hogy a pálinka nem orvosság). Újabb indok a laposüvegem állandó magamnál tartására.

Apró flash, hogy a tömegoszlatásra használt könnygázok is ezt a hatóanyagot tartalmazzák, vagyis helyesebb lenne, ha borsspray helyett paprikaspray-nek neveznénk. Ez talán magyarosabb is (ha már a "paprika" szó is magyarból került át ide-oda nemzetköziesülve).

Ettünk ám tegnap mexikói gyorsétteremben is: Arriba Taquerira Étterem. A honlapot inkább nem minősíteném, azért manapság 1 db flashanimációt bedobni, se árlap, elérhetőseg sem látszik elsőre, ez nagyon-nagy gáz. Még egy nyamvadt képet se tudtak kirakni, nálam meg nem volt gép tegnap, szóval úgy kellett googlizni egy postkép után.

Szóval. Ez igazából egy gyorsétterem. Bemész, a pultnál kiválasztod mit akarsz (van kicsi taco, meg nagyobb burito, meg még nagyobb elfelejtettem mi), milyen hús legyen benne és milyen feltétek, szóval nagyon hasonló a Subway-hez, csak mindennek spanyol neve van + kukoricalepény van, nem rozsos kenyér. A kiszolgálás fenomenálisan jó, nagyon kedves kiszolgálók (jelentős részben nagyon helyes lányok), segítenek a választásban, sőt ránézésre mondják, hogy neked mi kell. Mi taco-t rendeltünk, ehhez járt pár darab tortilla chips is, meg kértünk hozzá egy mexikói nevű tejes italt, amiről kiderült végül, hogy sima cukrozott tej.

A kaja végülis finom volt (persze úgy kell nekem, miért szeretem a koriandert), de nem mondanám kiemelkedően extra jónak.

Viszont nagyon nem voltam megbarátkozva az árral. A 450-es taco az kb fele egy gyrosnak, a kábé megegyező (talán kicsit nagyobb) burito viszont már 1200 körül van, ami elég sok azért, hogy kapjak rá kukoricát is. A 3 dl tejes ital 450 szintén sok egy kicsit. Bár feltételezem a kiszolgálók is azért voltak vidámak, mert több fizut kaptak ebből.

Összefoglalva: kipróbálásra érdemes (főleg, ha a barátnő meggyőzhető, hogy egyáltalán nem csípős, amit adnak), de rendszeres kajálásra nem.

Ami pozitív: személyzet, mexikói ízek

Ami negatív: drága kaja, kis adagok

Tegnap este már bezártak a közeli helyek, viszont fél évre Mexikóba szakadó honleánytársunkat búcsúztatni kellett, így keveredtünk a Rolling Rock Café-ba. Régóta szemeztem a hellyel, csak kicsit puccosnak tünt. Ami azt illeti nem csalódtam, tényleg puccos. A pincér bőbeszédű volt, cserébe az árak is az általam normálisnak gondoltnál kb 30%al magasabbak voltak (450 egy korsó Borsodi, na ne már), viszont a minőség cseppet sem érte ezt el, egyszóval az ár/érték arány nem igazán jó.

Gondoltam kaját is próbálok, hátha az elvárazsol, a késői időpontra tekintettel leves lett. Borjuragút kértem, csirkeragút kaptam, de az éhség legyőzte a kötekedő vágyamat. Finom volt, de semmi extra. Szerintem nem ezen a helyen fogom kiélni a jó kaják iránti vágyamat.

Ami pozitív: a hely hangulata, sokféle kaja.

Ami negatív: ár/érték.

Na remek, ma is találtak egy minden eddiginél még hatalmasabb bombát, ezuttal ráadásul a lakhelyem közelében, még jó, hogy pont a tűzoltó utca másik oldalán, szóval az én lakásom nincs veszélyben. Ma máshol terveztem aludni, a megsemmísitő hatásáról festett rémképek csak megerősítenek ebben az elhatározásomban.

Szükségszerűen az ember belegondol, hogy mi lenne, ha véletlenül felrobbanna egy ilyen, konkrétan én nem emlékszem olyan esetre, amikor a hősies (sőt: Hősies) tűzszerész kollégák elszúrtak volna egy ilyet, hát mit mondjak, szurkolok nekik most is (különösen így, hogy a kedvenc ingemnek van esélye a romok alatt végezni, még mondja valaki, hogy nem vagyok egoista kicsit se).

Viszont a mai pletyka volt a tényleg jó: a kormánynak van egy térképe a meg nem talált bombákról, csak nem hozza nyílvánosságra csakmert. Nem tették hozzá, de arra gondoltak, hogy mert gonosz. Bár enyhe logikai bakugrás, de akkor miért vonnultatnak fel akkora erőket az evakuációhoz, sőt ha titokban akarják tartani a bombákat, akkor miért találnak meg egyet is? Rejtély. De hát nem is tudom mit várok a kocsmai összeesküvésgyártóktól.

Pont ide illő idézet:

And the X never ever marks the spot. (Henry Jones jr.)

Méghogy az internet csak vicces videókból és pornókból áll, van azért bőven olyan is, ami arra készteti az embert, hogy magába nézzen. Mi az amit Te a legjobban bánsz?

Kicsit én is rákerestem a magyar weben:

• amit a legjobban bánok az a sok bekapkodott gyógyszer
• Ez az a veszteség, amit legjobban bánok:
  Elveszteni részem, a legjobb barátom!
• Amit a legjobban bánok, hogy a fedélzetet nem festettem élethűre [a hajó maketten]
• amit a legjobban bánok az életemben, hogy képtelen voltam én magam megmondani neki… Egy életen át bánni fogom.
• legjobban bánok az talán az, hogy nem kezdtem el kiskoromban semmilyen hangszeren játszani.

Lehet, hogy mostanában csak gyakrabban vagyok elgondolkodós, élet végigtekintős hangulatban, de a téma megfogott, nekem is van azért pár dolog, amit mondhatni megbántam. Talán ez arról is szólt, hogy megpróbálom-e visszafordítani, és elkezdek valamit, ami egykor nem cselekedtem meg. Bár azt gondolom ez borzasztó nehéz, talán még jobban is, mint annyit mondani, hogy "sajnálom". Remélem nekem is lesz hozzá erőm.

Amíg ki nem próbáltam, addig nem gondoltam volna, hogy a puffasztott rizses csoki mennyire finom lehet. A rizs semleges íze pont jól egyensúlyozza az édes tejcsokit, az egésznek valahogy könnyű íze lesz így.

Egyértelmű kedvenc az elmúlt időszakból.

Kár hogy alig pár helyen lehet kapni, mert magyarországon csak importálják (a papírján sincs magyar felirat, csak egy ráragasztott fehár matrica).

Egyszerűen nem tudom visszafolytani a kárörvendő mosolyt az arcomról tengap este óta, amelybe azért jócskán vegyül némi szomorúság is. Teszik ezt az ELTE IK és az ELTE TTK felvételi ponthatárai.

Persze folyamatosan megy a duma a természettudományos képzés hanyatlásáról (pl.: hallgatói létszám). Biztosan sok oka van, de azt gondolom, hogy a probléma áll, az biztos, hogy ahogyan eddig csináltuk, az nem mehet tovább (mert nem vezetett eredményre), változtatni kell. Ahhoz, hogy változzon valami, valamit változtatni kell.

Szerintem az általános természettudományos tanárképzés egyetemi lenézése hozta meg itt a gyümölcsét, hiszen hosszú évek óta az egyetemi oktatók hozzáállása, hogy a tanárszakos az valami könnyített kutatószak, pedig hát nem. Az IK-ról nem is beszélve, ahol majdnem megszüntették a tanárszakot, meg amúgy is úgy néznek az ottani tanárszakon tanító kollégákra, mintha valami alsóbbrendű népség lenne, bezzeg a matek. Nerm csoda, hogy a végzett tanárok is inkább lebeszélik a középiskolásokat a területről (de ha mégsem megy, akkor is inkább a műszaki felsőoktatást javasolják). Talán el kéne gondolkozni azon, hogy jobb minőségű és több hallgató jelentkezne az egyetemre, ha a kibocsátott tanárok, akik a jelentkezőket tanítják, kiváltanák a megfelelő lelkesedést.

Ja hogy ezekhez dolgozni kell plusszban valamit? Akkor bocsi, arra nincs idő az elfoglalt egyetemi gárdának.

A másik a remek IK. Annyi évig papoltunk, hogy így nem lesz jó a kvázi semmittevés, az átadott tudásmennyiség pozícionálása, aztán tessék. ELTE IK, proginf ponthatár: 290. BME VIK műinfó: 366. Ezt már nem lehet elmaszatolni, hogy pontduplázás van a BME-n, meg csak 1-2 pont különbség, ez már szignifikánsan több. Csak az a szörnyű, hogy a jövő évtől induló új tanterv sem old meg semmit, mert most már nem lehet apró módosítgatásokkal javítani a helyzeten, ezek max a zuhanást lassítják. Komoly, mélyreható, stratégiai változtatások kellenek, amelynek az egyik előfeltétele az alkalmatlan emberek leváltása (de legalábbis megfelelő tanácsadókat kellene melléjük állítani). Sajnos hiába egyetemi oktató valaki, ha évek óta nem látott se ipart, se középiskolást, nem tudja megmondani, hogy mi lehet az előre vezető lépés a Kar számára. És nem azt mondom, hogy vissza kell fogni a rettegett analízist meg bevprogot, hanem valahogy tudatosan pozícionálni kéne a kart, reálisan felmérni a lehetőségeket és az igényeket, és kapkodás, elfuserált megegyezések helyett keményen ki kell jelölni a lehetőségeknek megfelelő stratégiát, és aszerint haladni. Sajnos ez nem megy az álomvilágból, az oktatói szobák magányából.