Ma is tanultam már valami hasznosat. A Mancs mostani számában van egy cikk a paprikáról, pontosabban a paprikában található, csípősséget okozó anyagról, a kapszaicinról. Bár szeretem a fűszeres étkeket, de azért egy-egy csípősebb igencsak meg tud tréfálni, ami általában nem tölt el boldogsággal, sőt azt se igazán szeretem, amikor "kétszer csíp" (megzavarja a békés olvasást).

A lényeg a következő: vízben nem oldódik, tehát hiába öntjük a szánkba a vizet, ha mégiscsak beleittunk. Ellenben szerves oldószerek -> alkohol. Ergó, ha már az ember elkezdte enni a chilipaprikát egy gyors pálinkával még mindig megoldhatja az égető problémát (és még mondja valaki, hogy a pálinka nem orvosság). Újabb indok a laposüvegem állandó magamnál tartására.

Apró flash, hogy a tömegoszlatásra használt könnygázok is ezt a hatóanyagot tartalmazzák, vagyis helyesebb lenne, ha borsspray helyett paprikaspray-nek neveznénk. Ez talán magyarosabb is (ha már a "paprika" szó is magyarból került át ide-oda nemzetköziesülve).