Csodaszép HDR-s képekből készült videó. Az még csak hagyján, hogy mikor jutok erre a szintre fényképezésben, de mikor lesz ennyi időm fényképezni?...
HDR Time Lapse from Per Erik Sviland on Vimeo
A blogján vannak még nem ronda dolgok, érdemes nézelődni.
Angol kollégák találták ki, hogy a környék tini inváziója ellen legjobb, ha felszerelnek néhány rózsaszín lámpát. Ugyanis az ilyen színű fény kiemeli jól az arcon látható pattanásokat (meg nyugtató hatású is, amit kissé kétlek), ami miatt majd szégyellni fogják magukat, és nem mászkálnak este a környéken.
Azt hiszem, hogy én eléggé amellett vagyok, hogyha a fiatalok jól szeretnék érezni magukat, akkor miért ne. Én is csak ezt teszem. Csak néha már úgy néz ki, hogy túl jól érzik magukat, pláne, amikor reggel megyek be az egyetemre a zp mellett, szétdobált, széttört üvegek... Csak mértékletesen barátaim, csak mértékletesen.
Bár amióta a tanítványaim elhívtak sörözni már nem csodálkozom semmin se (nem mintha eddig igen, persze).
Azért szeretem a Wikipedia-t, mert amikor csak úgy kattingatok, akkor is mindig találok valami érdekes és vicces dolgot, mint pl. az alábbi:
Ez tulajdonképpen a húzogatós megszámlálás, vagyis a rovások kicsit másképpen való ábrázolása. Az európai módszer erre úgy néz ki, hogy az ember húz sorban 4 függőleges vonalat, majd egy ötödiket keresztbe, így jelezve és kiemelve az ötös csoportokat. A képen látható (egyébként Dél-Amerikai módszer) ennél azért jobb, mert ránézésre is egyből látni, hogy hol tart az ember. 3-4 álló pálcika esetén már kell egy pillanatnyi gondolkozás, számolgatás hogy hol tartunk, pláne, ha már sokadikat számoljuk. Ebben jobb ez a négyzetes módszer.
Meg hát ránézésre is jópofább.
Volt annó Röyksopp-nak a remek Remind me klippje, ami hasonló technikával volt elkészítve, mint az alábbi. Magyarázó, oktató ábrás jóság.
Az alábbi ezt annyival fejlesztette tovább, hogy a Piroska és a farkast meséli el hasonló stílusban.
Slagsmålsklubben - Sponsored by destiny from Tomas Nilsson on Vimeo.
Csütörtöki menü jól sikerült, úgyhogy rögzítem recept formában is:
Hozzávalók:
Wokba: negyed zeller apró kockákra darabolva, 4 gerezd fokhagyma darabolva (nem szeretem nyomni), két fej hagyma szeletelve. Ezt olivaolajon kicsit megpirítani (a zeller később teljesen pépesedik, sűrítve majdan a szószt). Kicsit érdemes sózni/vegetázni, hogy a hagyma ne legyen teljesen édes.
Ha már a hagyma is kellemesen megpuhult, akkor kb 2 deci vízzel felönteni (áljon benne elég, de nem kell a wokot tökig önteni, később utántölthető, nem kell egészen az összes matériát fedni, mert inkább párolni akarunk nem főzni, a sok víz a szósz miatt kell). Ebbe kell belerakni a vékonyra feldarabolt csirkemellet. Én csak egyet raktam, mert nem vagyunk nagyon húsevők, és kicsit fagyos is volt még, de ez sem baj neki szépen ki fog főni. Fedőt rá, majd a víz miatt szépen puhára párolódik.
Fűszerezés ezúttal minimális volt, mert a vendégek nem nagy fűszer evők, úgyhogy kis bors, és indiai curry fűszerkeverék mértékeltesen.
Viszonylag gyorsan megfő így a husi is (ha már fehér a belseje is, akkor jó), ezért kb félidőnél ráraktam a kicsire darabolt spárgát (minden darabot úgy kell belőni, hogy a villára jól felférjen).
Végül pedig egy feladarabolt olivabogyó ment rá. Én az olivabogyó szaftját is rá szoktam egy az egybe önteni a szószra ne menjen az se kárba, ad neki egy kis jó savanykás/sós ízt.
Amikor már a husi is kész, és a spárga is jól megpuhult, akkor a lefőtt tésztát (Gyermelyi VitaPasta zöldséges orsó, mert szép színes, egészséges és finom is) ráönteni (kicsit keményre kell hagyni, mert a szaftot úgy is beszívja, így lesz jó ízes a tészta is), kis szójaszószt rá, és még egy kicsit pirítani kell a wokban. Amikor majdnem kész, akkor egy csokor petrezselymet ráaprítani.
Salátának káposztasaláta volt spenótlevéllel és aszalt paradicsommal (hogy legyen minden színből).
Az utóbbi időben felugrott pár kiló, ami ott jött ki leginkább, hogy múlt vasárnap lett rólam pár kép, amelyeken már-már varacskos disznó formájú vagyok, úgyhogy most torna ezerrel, meg csokimegvonás, meg zabalás csökkentés.
Addig is egy elég jó étvágytalanító a gyorséttermi kajákról készített igazi fényképek, mármint nem a marketing szuper gusztusosan kinéző, hanem az éppen kibontott nem igazán jól kinéző változat, például a kedvenc Whopperem:
Eszméletlen jó videó a gadget örületről, amikor az ember minden stupid piece of shit-et megvesz mert még 800 megabyte és whatnot van benne, miközben unless you are a rocket scientist nem fogsz rájönni, hogyan kell a kis time vampire-t irányítani. (Sony Releases New Stupid Piece Of Shit That Doesn't Fucking Work)
Az Onion News Network egyébként is marha jó (pláne a magyar viszonyokhoz képest), pl. egy hír arról, hogy a pornót néző gyerekek lehet hogy élvezni fogják a szexet, vagy amelyik arról szól, hog az erőszakos játékok felkészítik a fiatalokat a végítéletre. Persze az a legmókásabb, ahogyan a CNN stílusában előadják ezeket, amik önmagukban is fricskák a szemforgató prüdériára.
(AdblockPlus-t ki kell kapcsolni, mert szűri a videóreklámot az oldalon sajna.)
Leszedtem a last.fm oldaldobozt mégiscsak. Egyrészről most nem is használom, másrészről volt valami, hogy fizetős lesz a hallgatás. Amíg ez nem rendeződik, vagy nem találok új helyet hallgatni, inkább ne is legyen.
Na ma reggelre is megvolt a tapasztalat. Mi rosszabb, mint szétcsapni egy üvegpoharat kómás fejjel a konyhapadlón? Ugyanez, csak mézzel kombinálva.
Nem elég, hogy millió darabra esett szét a pohár (hál istennek ezt pont nem szerettem, cseppnyi öröm az üröm vagy miben), hanem egy kiadós méztócsa is keletkezett (még jó, hogy a mézes üveget sikerült elkapni, és csak a tetejéből loccsant ki 2 deci kb). Na ebből igen funny volt kihalászni a darabkákat, illetve utána a felmosás is akciódús volt. Tanúlság: szivaccsal a méz is összeszedhető.
Ami rossz: most már tényleg ki kell takarítani itthon ma. Viszlát szép tavaszi nap.
1.
Megyek be A.-hoz locsolkodni (egyetlen nem családi idén, öregszem, a távolságok meg csak nőnek), kezemben ásványvizes üveg. A huga elkerekedett és némiképp rémült tekintettel néz rám, majd megkérdi: "Ügye nem pálinka?".
2.
A többség, akihez nem jutottam el, gondolatnyi megemlékezést kap e szép szokásról, a kor igényeihez igazodva sms-t. Rádióban hallott versike jár nekik: "Kontroll + alt + delete, locsolkodni virtuálisan itt lehet-e?". Visszajelzések alapján ez egyszerre a legjobb és legbénábbbb vers is idén. Most van csomó virtuális piros tojásom.
3.
Furcsa dolog ez a locsolkodás, már a "fiatal"koromban is egyre több lány tiltakozott ellene, pedig kedves szokás, ami reflektál a tavaszi megújhodásra (lásd előző versike és újraindulás). Bár az alapindok a pacsulik céltalan öntözése szokott lenni. Ezért, meg a kedves szokás fentartása érdekében szoktam át pár éve a vízre, fokozatosan csökkenő szénsav tartalommal. Ez be is szokott jönni a fehérnépnek, úgyhogy bíztatnám férfitársaimat is erre.
Elvégre szépüljenek a lányok (nem mintha erre amúgy rászorulnának)!
Mai álmom: egy buliban voltam. Odáig csak arra emlékszem, hogy nem egyből odamentem, hanem voltak még kacskaringók, de az homályba burkolózik. Aztán valahogy meghúztam egy zsinórt (de teljesen tudatosan, a végét arrébb kellett vinnem), erre nagy robaj, ledöntöttem pár hangfalat. Akkor elindultam megjavítani, ami tök gyorsan megvolt, bár ott volt egy ismeretlen (=nem emlékszem, hogy ki) technikus srác is. Ezután - és itt jön az igazi kocka dolog - kijött a szoftver rendőrség, hogy leellenőrizzék, mindenki legális szoftvereket használ-e. Ami annyiból állt, hogy alá kellett írni erről egy nyilatkozatot, de ezt egy használt füzetben, szóval úgy kellett beirogatni a neveket a sorok közé. Ezután még vártam ott egy kicsit, mert úgy emlékeztem, hogy a buli után nekem ott kell maradnom boritékolni (konkrétabban én voltam a felelős a boritékolásért). Közben valahogy mellém csapódott Emőke, akivel elkezdtünk kezet fogdni meg puszizkodni. Ez utóbbi azért is furcsa, mert legalább 2 éve nem láttam, és akkor sem volt ennyire baráti a viszonyunk. És itt ébredtem fel.
Na jó a mai órán egy kis cha-cha bemelegítés után (elég nagy dicséret, de megkaptam, hogy most már érzem a zenét) belekezdtünk a jive-ba.
Háááát én eddig azt hittem, hogy 6 év néptánc után nincs már csípőm, de a mai órán kiderült, hogy mégiscsak van. Közben azért mert megmozdult ("It is.... ALIVE"), most meg azért mert fáj. De legalább megtaláltam.
Egyébként ahhoz képest, hogy egész órán ezt tanultuk gyakorlatilag, még az alaplépés végére se jutottunk el. Szerintem még nem tanultam ilyen nehéz táncot, legalább 6-7 féle nagyon eltérő dologra kell figyelni még az alap-alap lépés közben is (+ a személyes gyengém, a csípő), szóval agyilag is nehéz magát odaraknia az embernek, pláne.
Na sebaj, azt mondta S., hogy elég jól haladtunk, jövő héten ha ismét rászánjuk az egész órát, akkor akár már élvezni is fogjuk.
Ja, és az alaplépés gyakorlása miatt nem volt párcsere sem, pedig ma tök jól esett volna.
A Klauzál téren lőttem tegnap délelőtt. Hát az ilyen apróságoktól lesz szerethető Budapest. (Bár a csikkek rontanak az összképen, nekem meg már nem volt kedvem fotosoppolni, le a dohányosokkal!)
Két remek grafikon egyrészről a vízpazarlásról (és mit tehetsz ellene), másrészről a háztartási eszközök áramfogyasztásáról kiakpcsolt állapotban. Mert környezettudatosnak lenni nemcsak szexi, de még olcsó is. 
Örök probléma, ha az ember fényképeket használ a netről, hogy éppen valakié-e az anyag (talán egy felhasználtam e-mail dobását is legalább kéne, pl a Flickr-en talált képekről), ami engem mondjuk azért is érint, mert hát fényképezek néha is.
A fenti okok miatt jó az itt található gyűjtemény, mert összeszedi a weben található szabad fénykép gyűjteményeket (de legalábbis valamilyen könnyen felhasználható licenszelésüt).
Extra durva jól néz ki ez a Lego-ból készült Mon Calamir cirkáló. Mindig amikor ilyet látok, azért elgondolkozok, hogy nekem mikor lesz ennyi időm, hogy legalább valami ekkorát építsek otthon (az már persze más kérdés, hogy ez el se férne a jelenlegi lakásban).
Hát remek, ma reggel észrevettem, hogy a homlokomon van egy kis ránc(ocska).
Visszafordíthatatlanul, megállíthatatlanul, véglegesen öregszem.
Coooool, a CV-online-on van egy olyan fizetés varázsló, ahol anoním módon megadod a fizudat, és cserébe meglátod, hogy másokhoz képest hogy állsz. Remek.
Ha jól látom, jelenleg egy kicsit alatta vagyok a többieknek, a most megpályázott új helyen pedig felette leszek (sikeres ember...). Bár azért ez egy kicsit így csalóka, mert azért még 1000 más dologtól is függhet, hogy mennyit kapsz, konkrét tapasztalatok, szimpátia faktor....
Hol máshol, mint Amérikában van az is, hogy lakóként nem gyűjtheted össze a telkedre esett esővizet (köszönjük Colorado!). Ráadásul ha jól olvasom, akkor ez nem is valami múlt századból itt maradt törvényecske, hanem nagyon is betartják, sőt van rá bizottság, aki kiszámolja, hogy a leesett eső után mennyi lesza folyókban, tavakban, földben.
Asszem ez egy újabb példája a totális kisaítátsnak, amikor lassan már nem fügyülhetsz magadban egy dallamot, mert az is kopirájtos. Vagy pedig ennyire rosszul állna Colorado ivóvízzel? Rémísztő perspektíva mindkettő.
A ma reggeli pepszis óra témáj a média és a gyerekek volt, azért volt néhány érdekesebb gondolat a nagy közhelyek mellett is:
Ja, záró feladat: (Csoportmunkában pszichos sráccal meg nyelvész sráccal): Mit tennél, ha elsős gimnazista lányokat lepnél meg az iskolában, amint a Cosmopolitan szexrovatát olvasnák? Válaszunk: "Semmit".
