Na jó a mai órán egy kis cha-cha bemelegítés után (elég nagy dicséret, de megkaptam, hogy most már érzem a zenét) belekezdtünk a jive-ba.
Háááát én eddig azt hittem, hogy 6 év néptánc után nincs már csípőm, de a mai órán kiderült, hogy mégiscsak van. Közben azért mert megmozdult ("It is.... ALIVE"), most meg azért mert fáj. De legalább megtaláltam.
Egyébként ahhoz képest, hogy egész órán ezt tanultuk gyakorlatilag, még az alaplépés végére se jutottunk el. Szerintem még nem tanultam ilyen nehéz táncot, legalább 6-7 féle nagyon eltérő dologra kell figyelni még az alap-alap lépés közben is (+ a személyes gyengém, a csípő), szóval agyilag is nehéz magát odaraknia az embernek, pláne.
Na sebaj, azt mondta S., hogy elég jól haladtunk, jövő héten ha ismét rászánjuk az egész órát, akkor akár már élvezni is fogjuk.
Ja, és az alaplépés gyakorlása miatt nem volt párcsere sem, pedig ma tök jól esett volna.
