Beszélgettem most régi barátommal (na jó csak chat, de én dolgozok, ő meg folyton családozik, így erősen csökkent élő találkozós lehetőségeink száma), An.-val. Talán ő aki legjobban ismer személyesen, mert már "azelőtt" is sokat voltunk együtt, főként táncolni. És persze tánc közben sok mindent megtudsz a másik emberről, talán többet is mint csak beszélgetések során.

De a lényeg. Kérdezgetett, hogy én mikor akarok végre már megtelepedni, házasság gyerek... És őszintén válaszoltam, nem tudom:

most inkább ne elemezzük :) én sem tudom. szerintem nem ő az igazi, de mi van ha nincs "igazibb"? jobb lenne két lábbal a földön állni mint "tűnő álmokat kergetni", de nem tudom egyik út mellett sem letenni a garast, úgyhogy most tépelődés van egy ideje

Ezt válaszolta (talán nem haragszik meg):

Oké, ezt értem. Bocs, ha belemásztam... Ilyenek mindenkinek megfordulnak a fejében, vagyis sokaknak. Nem tudni, van-e igazibb. Csak ha találkoztok. De arra meg nem építhetsz házasságot, hogy "átmenetileg", te annál rendesebb vagy. Lehet ám együtt élni sokakkal remekül, és aztán már a megszokás miatt se változtatnál, bármily lehangoló is. Mert az hűség is erény ugye. Én tudok, olyat, akivel jobban hasonlítunk, de együtt élni szörnyű lett volna, hát maradtam a beváltnál. Néha gáz, hogy menniyre mások vagyunk, de szeretjük egymást.

Ritkán mondom ezt, vagy talán még soha nem mondtam, gondoltam ilyet korábban, de teljesen tanácstalan vagyok, gőzöm sincs, hogy mit lehetne csinálni, és mit kéne csinálna, és mi lenne a helyes út, és mik a következmények ha ez - ha az.