Választottak, szerintem nem is rosszul, az USA új elnöke Barack Obama. A tényhez nem sok kommentem van, azt majd megteszik helyettem a hozzáértők. Én örülök neki, bár McCain se volt egészen unszimpi, de Palin behozatalával végleg elásta magát nálam. Szóval ez jó.

Számtalanm szempontból jó. Végre egy olyan elnöke lesz az USA-nak, aki belátja, hogy országa nem törtető tank, hanem együtt akar működni más országokkal is, és ami különösen tetszik, hogy elkötelezett a környezet megóvása mellett.

Azonban.

Az utóbbi hetekben többé-kevésbé követtem az eseményeket, már amennyire innen tisztába lehet lenni azzal, hogy egy-egy esemény milyen hatással van a folyamat egészére. Ami nagyon meglepett, vagyis jobban ondva irigységgel töltött el, az a mérhetetlen (legalábbis az itthonihoz képest) politikai, választási kultúra, ami az egész választási hadjáratból áradt. Mi történt, amikor kiderült, hogy Obama a nyertes? McCain gratulált, és kijelentette, hoyg közös fognak dolgozni a hazáért, és nem egyből azt kezdte mondani, hogy újraszámlálást, csalással győztek, a haza nem lehet ellenzékben...

Mikor jutunk mi el idáig? Nem tudom kivárni.