Kezdem sejteni, hogy miért kattannak olyan gyorsan az emberek rája a blogírásra. Ahhoz képest, hogy eredetileg csak kis ujjgyakorlatnak szántam, hogy legyen hol kiélni a kreatív energiáimat, mostanra már egy kis tamagocsi lett, akit folyton figyelgetek, nézegetem a statisztikáit, gondolkozok rajta, hogy mit és hogyan írjak meg... Asszem ez egy kezdő függőség.
Legalább annyi menekülőútvonal van még hátra, hogy nemsokára kezdődik a suli, akkor már tényleg nem lesz időm ezzel foglalkozni, másrészről sürgősen több energiát kellene fordítani a szakmai blogomra, mert abban van a jövő meg fejlődés. De majd igyekszem, néha így is től sok alvásnak érzem a napi 5 órát.
