Az Index címlapján egy cikk van a családon belüli erőszakról, egy sráccal van interjú, akit vertek gyerekkorában. Egy pillanatig néznem kellett a képet, amíg rájöttem, hogy ismerem ezt a srácot, bár nem közeli barátok, de "jó ismerősök" vagyunk.
Ledöbbentett ez az interjú, a leírása, hogy verte őt az apja gyerekkorában. Mert az egy dolog, hogy tudod, van ilyen jelenség, mint amikor olyannal történik meg, akit közvetlenül ismer. Ritka durván érzem most magam.
Közben a srác bepostolta a Facebook-ra is, úgyhogy most ott beszélgetünk ez milyen szörnyű, és mit lehet tenni. Jól írta az egyik kollégina, ha mesélik neked, akkor nem tudsz szinte semmit se mondani, szörnyű.
Írja a srác, hogy elég szarul érezte magát, amikor a távoltartási törvényt (ami több jogot biztosított volna a rendőröknek ilyen esetekben) nem fogadták el, elég rosszul érezte magát.
Döbbenet az egész.
