Igen érdekes cikket találtam, amely szerint lelki traumákra igen jó gyógyszer, ha az ember az esemény után egyből elkezd Tetrisezni. Vagyis főként azt oldja meg, hogy az ember ne játssza folyton újra az elbaszott pillanatokat.
Mondjuk ezt már régebb óta észrevettem, hogy egy-egy nagyobb pofon után ha elkezdek játszani valamivel, akkor jó eséllyel kevésbé fáj, de eddig mintha azt hittem volna, hogy ez azért van, mert akkor az ember mással foglalkozik és ez pont elég is. A cikk szerint viszont pont hogy azért jó a kicsit gondolkozós játék, mert az mind a szenzoros, mind az analítikus részeket megmozgatja, ezért jól lefoglalja a teljes agyunkat.
Bár nekem van egy sanda gyanúm, hogy ez is a flow-val van kapcsolatban, vagyis a (jó) játék kiváltja a flow érzést, amiben fel tudunk eléggé oldódni, hogy a pillanatnyi bajunk elmúljon, illetve a későbbre a feldolgozás is megtörténik, csak kevésbé tudatosan.
A lényeg ami lényeg, azért úgy néz ki, hogy általában jó stratégiát szoktam alkalmazni lelki gondokra, amikor széjjeljátszom az agyamat.
Ui.: azért egy érdekes vízió lehet, hogy mondjuk a katasztrófa elhárítók Gameboyokat visznek magukkal, hogy a sokkos emberek kimentve ne boruljanak teljesen ki, kezükbe nyomnak egyet, aztán had játszanak.
