Egyszer régen egy barátom kínált meg gránátalmával, ami akkor és ott emlékeim szerint igencsak izlett. Azóta mindig bennem van, hogy az mennyire jó volt, vagyis ki kell még próbálni legalább egyszer.
Nos az alkalom el is jött, karácsonyi bevásárlás alkalmával megleptem magamat egyel. Bár igazából gőzöm sincs, hogy milyen a jó (szép) belőle, viszont nem volt drága (relatíve) a madaras tescoban, szóval hoztam haza egyet.
Na jó a kép kicsit csalóka az egyém nem volt ennyire szép.
Ma este eljött a nagy pillanat, megettem.
Először egy késsel ketté vágtam, mondjuk ez olyan szempontból nem volt szerencsés, hogy elég sok mag elfeleződött, így csorgott a lé bőven.
Amit meg lehet enni, azok a kis piros magok, ki kellett őket bányászni a fehér hártyák közül. Kicsit macerás, de nekem pont jó volt (már egy mandarin meghámozásával is jól el tudok lenni igencsak sokáig). Meg lehet alatta nézni valami sorozatot.
Az íze halványan emlékeztet az almáéra (ezt lehete, hogy csak azért mondom, mert a nevében benne van), de nem túl erőszakos, nagyon lágy, egy egész kicsit pikáns, édeskés, szóval finom.
