Furcsa mostanában a mobilom. Már másodszor fordult elő, hogy amikor reggel bekapcsoltam, azt írja ki, hogy két sms-em érkezett, majd az elsőt olvasva/törölve a második is eltünik. Gondolom ez valami hálózati visszhang, pláne azért mert a második visszagondolva mindkét esetben ugyanúgy kezdődött, ahogyan egy korábban kapott sms, ezért gondolom, hogy ez csak valami utánérzés lehetett.
De a második kicsit szívenütött, nem tehetek róla. Asszem hogy M exem felöl érkező jelekre még sokáig így fogok reagálni. Bonyolult, mert tényleg nagyon jól, boldognak éreztem magam vele, de vége és pont. És nem tudom, hogy akkor, lassan 1 éve jó döntést hoztam-e, hogy hagytam azt a kapcsolatot megszünni. Amiket utána mondott részben igazolta a döntést, de másrészről meg... Hiányzik, és rossz ez az érzés. Biztos csak én vagyok egy érzelgős hülye, aki pillanatok alatt szerelemes tud lenni, utána meg hosszú honapokig, féléveikg, évekig élteti magában az akkorra már mesterséges érzéseket. Ki kellene nőnöm végre.
Nem tudom, mit tennék, ha egyszer tényleg írna, elveszteném a maradék józan eszemet, az biztos.
Ami a legrosszabb az egészben, a mardosó kétség, hogy nem kellett volna-e több energiát fektetni a kapcsolat fenntartásába (amikor voltak rossz pontok is, amik nem akartak megszünni)? Nem az én hibám hogy így történt? Magam vagyok a felelős a saját boldogságomért, de vajon fel tudok-e nőni valaha az ezzel járó felelőséghez? Mert a magamé az még mindegy ha lefolyóba megy, de másé is? Nem kéne azt is nekem viselnem, de lehet, hogy ezt jelenti, amikor valakit szeret az ember?
És persze eközben meg világos, hogy nincs okom panaszra, a dolgok jól mennek, nyugodtabb vagyok mint 1 éve. Kivéve az ilyen sms kapós pillanatokat.
