Idei legjobb köszöntő amit kaptam a korfordulóra:
Hali, azt mondják szép napra ébredtünk, és már megint elkövettél valamit, amitől idősebbnek tünsz. Akkor van sok belőle, ha már úgy kívánják, hogy legalább még egyszer ennyit! Boldog szülimajmot!
De legalább volt pár ember, aki szépen megemlékezett róla, volt akiben kellemesen csalódtam emiatt, volt akiben meg nagyon kellemetlenül (vérző szív eh, mostmár ki kéne gyógyulnom ezekből a hülyeségekből). De hát így megy ez minden évben.
Gondolkoztam a dolgon, miért nem szeretem nagydobra verni, hogy mikor van a születésnapom, de azt hiszem megvan. Nem azzal van a gondom, hogy az emberek megünnepelnek és felköszöntenek. Sokkal inkább azzal, hogyha elfelejtenek. Így nem mondom nagyon senkinek, és cserébe nem is várom el senkitől, hogy emlékezzen rá. Egyszerű védekező mechanizmus, de legalább megkímél csomó csalódástól. Mármint egy részétől, mert legalább 1 ember esetében most sem jött be, de őt ezentúl úgy is fogom kezelni. Meg így legalább nem kell azt se számolgatnom, hogy mennyi embernek jutottam én az eszébe, mmiközben ők nekem igen, na ebbe belegondolni se nagyon akarok. Nem azt mondom, hogy strigulázni akarnám, hogy akit én felköszöntök, az köszöntsön fel engem is (de legalább egy szaros sms-t, e-cardot eresszen meg), de ha legalább viszonozza valamennyire az iránta való lelki elköteleződésemet, ennyit várok el.
Vicces volt, hogy kedves barátom, L. is most tudta meg, hogy ma van, aztán teljesen meglepődött, majd adott egy csokit (Kit-Kat cappucino), ez azért jól esett. Bár gondolom ő már nem fogja elfelejteni (nem az a fajta ember).
Születésnap letudva, bölcsebb ha nem is, de (számszerűsíthetúen mindenképpen) öregebb lettem.
