Nem értem miért kérdezik meg a vélmenyemet, ha igazándiból udvariaskodást akarnak hallani, és nem azt, amit tényleg gondolok.
"Izlik a leves?" "Nem, mert el van sózva, és a főt karfiolt se szeretem." "Mert soha nem szereted a főztömet!!" "Ja, azt akartam mondani, hogy nagyon finom." "Akkor jó."
Persze nemcsak a főzésben, minden máshol ez van, ahol emberekkel vagyok. "Szeretsz engem?" "Igen, de ha még egyszer megkérdezed, akkor vége" helyett "Hát persze".
Biztos csak azért érzem ennyire bénának a helyzetet, mert én vagyok túl kritikus, és persze ha megkérdeznek, olykor hajlandó vagyok meg is osztani a vélemenyemet másokkal... bár egyre ritkábban. Sajnos be kell látnom, hogy sok esetben ha a véleményemet is kérdezik, gyakran a saját véleményüket akarják visszahallani az emberek, esetleg az önértékelésüket próbálják erősíteni.
Lehet, hogy én is ilyen vagyok, bár próbálom trenirozni magamat, hogy felismerjem és el tudjam fogadni az emberek tényleges véleményét.
Másrészről meg azt hiszem még jobban vissza kell fognom magamat, ha más emberekkel vagyok, sajnos sokan azonosítják azt, hogy mit gondolok róluk azzal, hogy mit gondolok a levesről, amit éppen főztek.
Nehéz ez az emberekkel legyél kapcsolatban dolog.
