A hétvégi szokványos társasjátékok között volt egy kevésbé ismert, a Citadella.
A lényeg az, hogy mindenkinek egy középkori várost kell felépítenie, praktikusan 7 vagy 8 darab területkártyát leraknia az egészből. Ami az igazi csavar más nyersanyaggyűjtögetős, területépítős játékokhoz képest, hogy eközben mindenki egy speciális karakterrel játszik (pl.: király, hadúr, püspök, orgyilkos, mágus, kereskedő, építész tolvaj, és vannak még további bónusz karakterek is), akinek a tulajdonságait kihasználva segíti a saját fejlődését, vagy éppen akadályozza a többiekét (pl.: a tolvaj ellophatja mások aranyát, míg a püspök megvédi a saját területeit a rombolástól). Ráadásul a karakterek körönként változnak, és sorban kell őket kijátszani, így mindig lehet taktikázni, hogy ki melyiket választja és hogyan használja ki a képességét.
Így elég sok benne a blöff és az egymásnak keresztbe tevés (sértődős emberekkel nem is érdemes nagyon játszani, mert nálunk az egyik mecsben félig véletlenül az is előfordult, hogy az egyik játékost 3x egymás után megölte az orgyilkos, aztán az összegyűjtött pénzét a tolvaj ellopta).
Ami nagyon jó még, hogy nagyon gyorsan bele lehet jönni, akinek van egy kis affinitása hozzá 1-2 kör alatt megérti a szabályokat, és máris hendikep nélkül tudja azokat alkalmazni. Szintén jó, hogy akár 8-9 ember is játszhat vele, tehát nagyobb társaságokban is jó. Bár meg kell jegyezni, hogy így nagyon elhúzódhatnak a meccsek (nekünk 3 fővel is sikerült 2-3 órás partikat nyomnunk, bár kiegyenlítősen nyomtuk).
Nekem még az is nagyon tetszett, hogy van egy-két speciális kikacsintó kártya is, pl a Bálterem. Ha egy játékos felépíti ezt, és a király karaktert választja, akkor a többi játékosnak Excellenciád-nak kell őt szólítania, amin nagyon könnyen el lehet bukni, ha az ember nem figyel (nekem is sikerült így elbuknom 9 aranyat így, ami elég nagy pénz azért a játékban, persze rajtam kívül mindenki nagyon nevetett).
