A stúdiók és a zeneipar már jó ideje súlykolják, hogy a fájlcserélés, és általában a digitális kalózkodásnak minősülő cselekmények lopásnak számítanak, ennek sikerét onnan is veszem észre, hogy a családtagokat és a témában nem járatos emberek egyre többször mondják, hogy lopás, pedig tulajdonképpen nemaz, sőt.
Nem magyarázom túl, az ábra elég jól mutatja a helyzetet.
Sokkal rémisztőbb, az a törteő módszer, ahogy a fent nevezett jogászhordatartók a dolog anyagi részét kezelik. Van olyan bevétel, amitől a fájlcsere miatt elesnek, az biztos (abba most nem mennék bele, hogy "az alkotók pénze" kitétel mennyire igaz, mert egyébként semennyire). Azonban nehéz felfogni, de ez egyrészről nem egyenlő azok számával, akik letöltenek valamit (mert jó eséllyel meg se venné), másrészről a letöltés vásárlást is generál, amit az ember kipróbált, azt már jó eséllyel veszi meg, vagy költ további szolgáltatásokra (pl.: mozi, koncert, díszdobozos kiadás). A helyzet az, hogy láthatólag a kevésbé igényes, maradandó munkák annak bajban, amiket csak a magas marketingköltségek hype-olnak fel.
A másolásnak van egy másik vonulata is, a plagizálás, azonban szerintem a kalózkodásban ez nem jellemző, sőt a kifejezett törekvés az, hogy a pontosan az eredeti maradjon fent (elvégre senki sem töltene le mondjuk egy Madonna albumot, ha Marcsika néven futna).
De egyenlőre eddig kéne eljuttatni a széles társadalmi rétegeket: a fájlcsere nem lopás, hanem másolás.
