A múlt heti Webmining szeminárium a BME-n a szokottnál is érdekesebb volt, ezúttal nemcsak a Clementine hekkelésről volt szó, hanem egy konkrét E-learning kurzus elemzéséről, ennek kapcsán hangzott el három érdekes gondolat.

E-learing mint nem formális tanulás

Úgy tűnik az E-learning a gyakorlatban nem elsősorban a formális tanulást, sokkal inkább a nem formális tanulási módokat tudja jól támogatni. Persze ez függ a konkrét rendszerben megtalálható eszközöktől is. Ez már csak annak kapcsán is lényeges, hogy konkrétan a Web 2.0-ás eszközök is leginkább a közösségi munkát, kapcsolatokat támogatják jól. Azt hiszem, pont ez a vonulata az, amelyik enyhíti a közvetlen találkozók hiányát a tanárral vagy az évfolyamtársakkal.

Bár belegondolva a progmat az ELTE-n néha e-learninggé alakul már így is, amikor a vizsgaidőszakban elkezdenek jönni az e-mailek, hogy kinek van ilyen vagy olyan jegyzete.

Európai e-learning kutatói hálózat, konferencia anyagok is vannak fent bőséggel: www.eden-online.org/eden.php.

Megszemélyesítés

Felmerült az E-learning vizsgáztatás problémája is, itt praktikusan arról lenne szó, hogyan lehet távolról vizsgát tenni. A puskázás / nem puskázás kérdését könnyű áthidalni, vagy olyan feladatokat kell adni, ahol nem lehet puskázni (azért vannak olyan zh-k, ahol "mindent lehet használni"), vagy olyan időkorlátot, hogy ne legyen a válaszadásra, csak néhány másodperc.

Sokkal bonyolultabb viszont ellenőrizni, hogy aki a gombokat nyomja, az ténylegesen a vizsgázó személy, vagy esetleg valamelyik haverja. Sajnos erre nincs konstruktív megoldás, ami azt jelenti, hogy a klasszikus vizsgafeladatok e-learninges integrálása nemigen lehetséges, marad az a megoldás, amikor a feladat elgondolkoztatós.

Egy alternatíva így is felmerült, mégpedig a szöveges válaszok elemzése, például egy korább dolgozat vagy írás alapján. Ezen belül pl. jellemző mondatszerkezetek vagy szófordulatok közti kapcsolatok megállapítása, bár kétlem, hogy ez a módszer igazán hatékonyan megszűrhetné a más nevében bejelentkezőket, arról nem is beszélve, hogy ez a módszer az olyan területeken lehetne igazán hasznos, ahol amúgy is kisebb a jelentősége ennek a kérdésnek.

Hol vannak a puskák

A vége felé volt egy frappáns megjegyzés: "Ha a diákok puskáznak, miért nem a tanszéki honlapról tölthetik le a puskákat?". Ez annak is az átfogalmazása, amiről már régebb óta papolok, vagyishogy a tanszékeknek nem szabadna hagyni, hogy a t. oktatógárda ne tegye publikussá az órán leadott anyagokat. Vagy ha publikussá teszi mégis, akkor azt ne >5000 Ft-s könyvekbe tegye.

Bár nálunk sohase volt divat, de máshol sokkal inkább (saját szememmel láttam, amikor pl.: a szegedi TTK-t voltunk akreditálni), hogy már nemcsak az órai jegyzeteket lehet megvenni a campus környéki fénymásolókban előre lemásolva, hanem a szépen kidolgozott puskákat is.

Lényeg ami lényeg, valahogy el kellene különíteni a lényeget összefoglaló, követleményeket tartalmazó "útmutatót" (amelynek már a létrehozása is önálló tevékenységet igényel, ezáltal segítve a tanulás folyamatát, jobb esetben a hallgató, rosszabb esetben a nyomtató részéről), illetve a tényleges csalást segítő eszközöket. Bár egy ismerősöm mondta, hogy tőlük a gimiben mindig kézzel írt puskát kért a biológia tanár a dolgozatok előtt.

Sajnos az egyetemi képzés így is arra kondicionálja az embert, hogy az időre optimalizáljon, ami magával vonja, hogy a vizsgákat is részben vagy egészben hatékonyabb puskázásból megoldani. Ezt kéne valahogy átalakítani, hogy a képzés során megkapott tanulási értékek tényleg azok is legyenek, ezért próbálok én is mindig gyakorlati / elgondolkoztatós feladatokat adni, szemben a favágos szóbeli vizsgáztatás vagy tesztek helyett. (Az meg persze más kérdés, hogy a saját vizsgáimon, ha értelme nincs / rosszul leadott / feleslegesen túlbonyolított anyagokat kell bevágni, inkább írok egy jó puskát, aztán csókolom.)