Ma lett vége a remek Nevelési szemináriumi gyakorlatnak, konkrétabban ma volt a záró értékelő beszélgetés N.A. tanárral.
Jó érzés volt, csupa pozitív dolgokat mondott el: belső nyugodtság, szerény személyiség, elég határozottnak látszom, összeségében csomó olyan dolog, ami később tanítás során majd jól jön. Persze ezek szerintem az iskolai életen kívül is hasznosak lehetnek (mint ahogy igyekszem is rájuk támaszkodni). (Megj: nagyon jó érzés volt, amikor ugyanezt mondta táncos társam: "Hogy tudsz ennyire nyugodt lenni?", hát ja, rumbánál ez nem hátrány.) Ami a legjobb volt, hogy mielőtt megtartottam az órámat, nem ismert meg ennyire határozottnak, amiből számomra csak az következik, amit kb eddig is tudtam (de az újabb megerősítés mindig jó), hogy nagyjából a feladatnak, helyzetnek megfelelően tudom alakítani a kommunikációban megnyílvánuló személyiségemet, így amíg nem kellett órán előadni, addig kicsit visszafogottan szóltam néha hozzá, tanári szerepben viszont sokkal határozottabban ragadom magamhoz az irányítást.
Szóval ezek pozitív dolgok, jó érzés volt a nap elejére (meg is jutalmaztam magam egy Kinder Pinguival).
Kicsit rossz volt, amikor rákérdeztem, hogy nem lehetne-e jövőre valami folytatásos kurzust tartani, merthogy a csapat is nagyon jó volt, érdemes lenne folytatni. Sajna erre azt mondta, hogy lejár a phd-s ösztöndíja, és jövőre máshol kell folytatnia a munkát. És ezt tök gáz, mert nála azért találkoztam már sokkal rosszabb tanárral, aki sokkal kevésbé az egyetemre való, N.A. órája nagyon jó volt.
Sebaj, fel a fejjel, legalább a kurzus tényleg pozitív volt.
