Mai tanulságok a remek pedagógiai szemináriumról:
1. Nincs kedvenc szavam ("A passz nem az").
2. Ha lány vagy, hiába kicsi a melled és nagy a feneked, azért még jól látszik, ha nem veszel melltartót (és a fiúk észreveszik, és nézni fogják, mert ilyenek vagyunk).
3. Ha nálam kevesebbet beszélő lánnyal kell ismerkedős beszélgetést tartanom, akkor tudok rengeteget beszélni.
4. Olyan szak nincs, mint amire én járok, de olyan van, amire a kollegina bölcsész.
5. Nem akarok biztosítási ügynök lenni.
6. Nem változott, hogy utálom/gyűlölöm azokat az embereket, akik kommunikációs úthengerként mindenbe beleszólnak, mindent 2x olyan hangosan mondanak mint kéne, és 3 percben válaszolnak egy szavas kérdésre. Ja és a személyes zónájuk olyan kicsi, hogy olyan közel ülnek le hozzám, hogy majdnem hozzám simulnak. Ráadásul fiúk. Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
7. A kedvenc káromkodásom a "Medve anyám". Ugyan azt is mondtam, hogy épp leszokóban vagyok a káromkodásról (bár azt nem, hogy minden programozó legalább két nyelvet tud, az egyik, amiben rendszeresen kódol, a másik a szitkozódás).
