Tegnapelött gólyabálon voltam abban a középiskolában, ahol következő félévben gyakorló tanítani fogok "ismerkedésül". Ahogy sejtettem, a 14 éves lányok és a 18 éves lányok között nem sok különbseg van külsőre, de ez belefér (a fényképek pontosan ezért elég jók lettek). Bár az este folyományaként még kevésbé érzem magam felkészültnek, hogy egy csapat tinédzsert face to face tanítstak, de ez szerintem márciusig csak erősödni fog.
Ami a legvicessebb volt, hogy kvázi tanárként a legfontosobb feladatunk az volt, hogy a wc-ben cigiző diákokat kizavarjuk onnan. Ami azért is mókás volt, mert a wc közelében a falak teli voltak rakva a dohányzás károsságát ecsetelő plakátokkal (tüdőrák fénykép, halálokok stb.), de láthatólag ez cseppet sem befolyásolja a gyereksereget a rágyújtási hajlandóságban. Összeségében azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem múködik ez a fajta elrettentés (a dobozon a felirat: A dohányzás halált okoz).
Egyik gyakran hangoztatott szólásom, hogy "Ahhoz hogy valami megváltozzon, valamit meg kell változtatni". Ha az elrettentés ellenére egyre több gyerek cigizik, nem lehet, hogy valahogy másképpen kéne nekiállni?
Én úgy vettem észre, hogy a dohányzás legfontosabb oka annak társas funkciója. Vagyis dohányzás közben nagyon könnyű ismerkedni, ami egyáltalán nem mindegy ha az ember kamaszodik. Lehet, hogy ha ezt a funkciót kiváltandó lenne egy másik tevékenység, akkor nem lenne ekkora keletje a bűzrudacskáknak. Nem tudom mivel (a sakk biztosan nem működik).
Bár ki tudja.
