Na tegnap megvolt az első tánctanfolyami óra.
Végre, mióta abbahagytam a néptáncot, folyton el akarok menni, még jó hogy végre sikerült. Ismerős szervezte, beszerveztem én is ismerős párt, izgulva vártam, elhoztam otthonról a táncos cipőt, kiderült hogy rosszat, mert leválós a talpa, újabb csak jövő hétre, odaérünk, csak mi négyen vagyunk meg még egy csaj, aztán befut még egy pár, tanár jó fej, terem szupi jó, van légkondi is, elég tükör, hogy mindenhonnan lássuk magunkat, pont jó, hogy nem vagyunk 50en, végre kezdünk.
Meglepő módon szinte mindenre emlékszem, amit 15 éve tanultam társastáncon, vagy a néptánc művelt ki annyira, de minden ment elsőre, és még csak a karom se fáradt el a közepén. Viszont a cha-cha-val lesznek gondjaim, néptáncban nem volt egyáltalán csípőmozgás, így a próba végére majdnem kifordult a helyéről. Ma viszont nem fáj semmi, nincs izomláz, úgyhogy hosszú távon is minden rendben lesz, edzettebb vagyok mint gondoltam.
De nagyon jól esett tényleg, igazán hiányzott már. Boldog vagyok most.
